Régi nyárban rétet járva
rózsaszálra leltem én.
Illatozó szép virágja
árván virult rejtekén.
A tőt elhagyottnak látva
kebelembe rejteném,
gondoltam, mert tőle hátha
visszatér majd a remény.
Bár virult a rózsa nálam,
s körbelengett illat ár,
sokkal gyorsabban, mint vártam,
végére ért az a nyár.
Tüskéivel szép virágom
- bántottam? -, sebet hagyott,
miért? Magammal vitázom.
Elment. Végleg elhagyott,
emléke ma sem halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.