Úgy zúg a fej, és zavaros az elme,
bár fent az égen két Nap is ragyog;
amióta elhagyott szívem szerelme,
az éj-sötétben magam vagyok.
Hiába izzik sötét égen csillag,
hiába fúj a lenge, nyári szél.
Magányosan a szív többé nem csillog,
az ember még a holnaptól is fél.
Csak zúg a fej. A fülek zengésétől
kába szinte minden gondolat.
Jó véget vársz a tündérmeséktől,
de csúf halálra készítsd fel magad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.