senki sem sír majd utánam,
hogyha egyszer meghalok.
Életemben arra vártam,
átölelnek majd karok.
Lerothadtak már mind mára.
Nincsen kar, nincs ölelés.
A személyiségem ára?
Nagy ez az ár, nem kevés!
Ha sírsz majd a temetésen,
ott essen ki két szemed!
Oda figyelj! Legyél résen!
Aki élve nem szeret,
ha meghaltam, miért áztatná
a friss földet fölöttem?
Nincs alatta semmi más már,
csont, hús, melyet rothadás jár át,
agy, mellyel szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.