Virágot ültet a gyötrelem,
majd repülni próbál a szén alatt.
Fákon ráncos-zöld arc terem,
a maszk a feléről leszakadt.
Templomtorony részegen
perzselő napkorongra néz;
a képeket nem élvezem:
egyik sem édes, mint a méz.
Itt egy barázdás arcvonás,
fába faragott férfialak,
hagymázas, kavargó rémlátomás;
a feloldás sokszor elmarad.
Ez még nem végső állomás:
a folyamat, félhetsz, tovább halad.
Reétiné Nagy Enikő tárlatára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.