Talán az éji csillagokra,
talán a holdtöltére várna:
a semminek nem nő bokra,
a nincs nem borul virágba.
Talán, ha lépne olykor párat,
mozdulna túl az éjszakákon!
Magára a semmi nem várat;
másra vár minden faágon.
Talán, ha szállna. Ha magába
nem lenne zárva kulcsa-vesztve.
Nem nézne fel minden ágra,
terasz-korlátra és ereszre.
Talán, ha Napja kelne égre,
talán, ha megritkulna ködje,
tisztában látna hátra végre,
hogy magát előre lökje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.