Van egy kis költőcske,
mindegyre dicsekszik,
ő nem tud semmit se,
hogy ez szirom, vagy szik-
levél-e: onnantól,
ahol áll, nem látszik.
Egy verse arról szól,
hogy kertje virágzik,
tarka sok virágtól.
Aztán a madárkák:
csak füttyük hallatszik,
ülnek a fák ágán.
Kerti a madárka,
igazi kis sátán,
be nem áll a szája.
Zavarja az ének,
a piciny madárka;
a költő fülének.
A busz, a villamos
hangja a szebb ének:
szebb neki a város.
Én meg nem ítélem:
van, ami túl káros
(ez a nép, e város),
és mégis ezt élem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.