Legyen világosság!
És lett a fájdalom.
Magam nem áltatom:
a fény mögött ma már
a mély sötét az úr,
s ha nem hiszed, szamár,
neked marad azúr
az égnek kékje fent,
s a tengermély alant.
A butaság többre ment,
mint, ha igazat peng a lant.
Legyen világosság!
És lett a mély sötét.
Nem gajra megy: tövét
szabdalja a halál
a létnek, mely ragyog,
mint éji csillag fent,
hogy legyen csak agyag,
gyártson élettelent
az élőből megint.
A lét hoz ránk halált:
az ember égre tekint,
és sötétségbe lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.