zúzmó lepi a megtört betont.
Hangya fut át rajta. Nem köszön.
Nem szólok. A csönd mindent befont.
Gaz nő ki a repedésein.
Tépkedem. Az idő telik.
Most lazult kissé kötése. Mint
lassú víz, folyik estelig.
Lassan kihűl a betonlépcső,
lejjebb ereszkedett a Nap.
Fehér foltok közt az ég kéklő.
Nézd! Az olyan, mint egy kalap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.