Mint bűzös borz,
amely illatfelhővel riaszt,
úgy riasztom el
az olvasót a verssel.
Mert a lét zord,
és nem található vigasz.
Csak a vers lehet,
amely soha sem kertel.
Hát riasszon
csak szaga a szavaknak,
oly rendben írva,
hogy ki nem mondhatók!
Itt nincs haszon,
nincsen fény a vaknak.
Szagold csak sírva,
becses olvasó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.