az a kurva meg visszabámul belém.
Engem a kétség, a hiány kirágnak,
s nincs csókos csábmosoly fogaik helyén.
Szívem lyukasztják, az agyamat eszik,
dupla pofára zabálnak belőlem
hajnalban kezdve, be nem is fejezik,
és soha nincsen menekvés előlem,
mert bennem tenyészik mind, ami sötét,
s noha lehet kívül részmagyarázat,
aki nem tapasztalta még az övét,
talán meg sem érthet efféle lázat,
amelynek delíriumától
üvöltésre nyílik meg a száj,
és ha abban a modor majd meggátol,
hát hangosan káromkodni muszáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.