2017. július 11., kedd

Holdtölte

A kerek Hold nyári égen
zsíros pofával rám röhög.
Próbáltam én élni szépen,
mégis kerültek örömök.

Pofáűja, mint amit tepsi
néhány tucatszor szájba vert:
vigyorog, mint hülye hapsi,
aki rajtam semmit se nyert.

Hej, kerek Hold, állhatatlan,
növekvő, folyton fogyó!
Csak bámulsz, mint forr a katlan,
s benne a lötty, a fortyogó,
hol lélek fő szakadatlan,
nőjön pofád, legyen fogyó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.