A kerek Hold nyári égen
zsíros pofával rám röhög.
Próbáltam én élni szépen,
mégis kerültek örömök.
Pofáűja, mint amit tepsi
néhány tucatszor szájba vert:
vigyorog, mint hülye hapsi,
aki rajtam semmit se nyert.
Hej, kerek Hold, állhatatlan,
növekvő, folyton fogyó!
Csak bámulsz, mint forr a katlan,
s benne a lötty, a fortyogó,
hol lélek fő szakadatlan,
nőjön pofád, legyen fogyó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.