Agglegény

Ez a vers (talán szentségtörő módon) Ady Endre: A grófi szérün
című versének formai elemeit használja.

Téli éjen egy kis szobában
megreccsen a deszkaágy.
Temetkezve sötét homályba
mozdul az égre a vágy.

Kései hajnal. Aludni kéne.
Nem hagyja a nő neve.
Didereg, reszket egész lénye.
Rázza a vágy heve.

Álmos a város, még nem éled.
Egy éji részeg gajdol.
"Te is jól megéred a béred!"
Egy ablak világít valahol.

Éji lidércek táncolják körbe;
gonoszul száll az énekük:
"Öreg! Mikor néztél a tükörbe?
Tudod, te ki vagy már nekik?"

"Miért téged tép folyton a kín?
Nincs már amiért epedezz.
Ne marjon semmi! Ott van a sín,
ha a máz tartásodon repedez'."

"Félj csak! Ugyanúgy meggyötör
a hiány téged, mint másokat!
A végén meg vár már a gödör.
Nem lesz egy másik, jobb változat."

Mégis. Amikor fölkel a Nap,
és a város reggeli mocsokba fúl,
az ember egy gyors kávét még bekap,
azután kalapja után nyúl.

Már csak befelé fáj a semmi,
míg más a randevúra siet.
"Öreg vagy öreg! Itt nincs már mit tenni:
Csak a halál lesz a tied."