amit a kis hajó csavarja kavart.
A reggel új utazásra hív,
bár az elme még álomtól zavart.
Árral szemben köt ki a hajó
a parton, az úszó stégnél,
az ívet elmossa már a folyó.
Nincs nyoma, hogy éjjel féltél.
Az éji lidércek a semmibe tűntek,
a vízen ott rezeg a fény,
szikrázik a lét, jele nincs a bűnnek,
a Földre leszállt a remény.
Még érzed a kötést a múltból, ahogy'
a mélyből jelenedbe nyúl,
lehúzna, ne hagyd! Most újra ragyog
a napfény, a lét nem a sötétbe fúl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.