Tar mezőimen süvít a szél.
Rég nem hallik itt már vidám nóta,
a táj tavaszt jövőre sem remél.
A háztetőkön híja a cserépnek,
a téli hólé rajtuk becsorog.
A kintornások erre nem zenélnek,
részeg itt már rég nem tántorog.
A gyár üres. Gépek nem dohognak.
Repedt üveggel vagy vakon mered
a semmibe a rajta nyíló ablak.
Egy dögön donganak csak zöld legyek.
Régen elment innen minden élet.
Már vonat sem jár a síneken.
Mintha Csernobilban lennénk. Attól félek,
hogy az enyészet mindent eltemet.
A pusztulatban élek évek óta.
A táj belül oly szürke és kihalt,
mint kívül. Itt, hogy elmentél, azóta
még korcsma sincs, hogy vennék egy italt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.