engem Józsefnek hívnak.
Némán ülök itt azóta,
hogy a virágok elnyíltak.
Négy évig aludtam szalmán,
mégis hármat szült meg nekem,
még egy ilyen Isten barmán
nekem sem akadt meg szemem.
Most már telve mind a jászol:
minden évre újabb gyermek.
Áldás ez? Vagy velem játszol,
Uram, mint régi istenek?
Én egyszerű ács vagyok csak,
köznapi, és nem szent lélek.
Isten köve majd agyon csap,
elítélnek a bölcs vének.
Senkinek egy szót se rólam!
Én vagyok József, az ács.
Mára kikopott alólam
minden ágyba rakott forgács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.