Pusztába kellene üvölteni menni.
Hogyan lett belőlem nyomorult állat?
Tévedésem nem volt a jóslatban semmi,
megmondtam a nyáron: vonyítok utánad.
Üvöltésem csöndes, csak magamat tépem.
Égre száll a kínom, nem hallja senki,
felhőkön visszhangzik, meg az üres égben:
meguntam nagyon szeretetlen lenni.
Ki kellene állni bősz tenger partjára,
vagy erdőbe menni sötét, holdas éjen,
Holdra üvölteni vérfarkas módjára,
ha van, aki hallja, mind rettegjen, féljen,
s pusztába kellene üvölteni menni.
Szakadjon meg torkom, öljön meg a bánat,
amiért nem tudtam igaz ember lenni:
mint toportyán féreg vonyítsak utánad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.