Hiába zúgná százezer fiad:
"mea culpa, ó vétkem, én vétkem",
amíg a nép sír, te sem vagy szabad.
Magyar hazám! A bocskort elhajítom.
Útilaput én mégsem kötök.
Maradok, és népemet tanítom,
hogy "más arcába soha nem köpök",
mert egy az otthon, s bár gyakorta dúlja
életünket sok, heves viszály,
sok közös dolgunkon hosszú idő múlva
megegyezésre jutni lesz muszáj.
Magyar hazám! Kitántorogni
belőled én már soha nem fogok,
hiába bűzlik zugaidban zokni,
s a szellem itt most hiába zokog.
Tollat adtál, én gyermeket néked.
neveltem őket, s te tartsd meg hű szavad!
Magyar hazám! Jól szolgáljad néped!
Az elnyomó önmaga sem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.