Észt sem oszt az idő;
akár összezáruló,
vagy megnyíló is lehet.
Amire a tavasz kifő
a Nap tüzén, az áruló
elfelejti az őszt és a telet.
Ész az van vagy nincsen,
ennyi évesen már
nem is remélheted,
hogy oszt még ész-lapot Isten,
és még ezután várhat rád
más, mint végső eszméleted.
Csavargasd tehát a kávéfőzőt
reggel, és este az agyad,
hogy kiírd magadból versben,
hogy kiengedd minden gőzöd!
Az alap-bánat úgyis bent marad,
és szemedbe röhög nyersen.
Mára elrontottál
mindent, amit lehet,
hiába hitted azt,
hogy a boldogság ott vár,
mert van szíved és eszed;
sokszor voltál csak sült paraszt.
Észt később sem oszt már
az elfolyó idő,
akkor sem, ha ez zavar.
Ha régen is buta voltál,
ne várd, hogy tavaszra kinő
eszed, ha borítja avar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.