Két karoddal fogj szorosan!
Megölellek százszorosan,
ne szomorítson a bánat!
Mellkasodban szíved szárnyal,
szinte csapong, mint a lepke
bordák alatt eltemetve,
feltelítve boldogsággal.
Csúcsra jár a test motorja,
a lélek a véget várja,
hogy az érzelmeknek árja
kis halálba elsodorja.
Aztán, ha vége a vágynak,
gödröt újra árnyak ásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.