Íme, ott kívül már tavasz van,
és én őszbe burkolózom:
nincsen részem még a vigaszban,
pedig kívül dől az ózon.
Sivár a puszta lét nekem már,
mióta kihűlt a parázs.
Megújulás rám többé nem vár,
lefoszlott rólam a varázs.
Megjött a csend, a zaj csitult,
jaj, e némaság most gyötrelem.
Még egyre csak kísért a múlt,
a boldogság újra nincs velem.
Ott kívül száz virág virul.
s nem bont ki engem már senki sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.