homokra alapoztam,
és most nézek
csalva, csalatottan.
Nehéz a lélek,
nincs társ, nincs barát.
Legyőzni félek
még a szív baját.
Ledől a házam,
omlanak a falak.
Emészt a lázam,
csak sorvasztanak
emlékek egyre.
A völgyben járok.
Nem megyek hegyre,
mélyül az árok.
Kihúzták alólam
mind a talajt.
És nem is tudtam,
mit is akart
az izomcsomó
a bordák mögött.
Mára a hó
beleköltözött.
Végig tudtam:
homokra alapoztam.
Elkábultan
újra aranyoztam
mindent, ami
még megmaradt.
Csak tartani
tetőt, falakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.