Kamaszkorom óta
semmi sem változott:
ugyanaz a nóta.
Gondolom, átkozott
lehet az életem.
Nincs örömöm benne.
Csak esz a félelem,
mintha sajtból lenne
kerek, fehér lelkem,
s a félelem egér.
Lyukakat rág bennem.
A Semmi belefér
azokon keresztül
elrongyolt szívembe.
Többé meg se rezdül,
nem kérik: eressz be!
Akit beengedtem,
messzire menekült,
mire megszerettem.
Lelkemen kereszt ült,
árnyat vetett arra,
aki felém lépett.
Nem mászom a falra:
én űztem el a szépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.