ahol a kis hajó a kikötő pontonja felé fordult,
hogy árral szemben, a motort járatva
tartsa helyét, amíg a jó ötvenes matróz
ki nem dobja a kötelet a kikötő cölöpre.
Az ívet azután elsodorja, szétzilálja az ár,
amely elviszi a város szennyét,
és a hajóból a vízbe csorgó motorolajat is
messze, a tenger felé.
De a víz azután is piszkos barna marad.
Itt sincs utas a parton.
Ki sem száll senki,
a hajón sem utazik senki.
Egyedül csak én nézem a jelenetet,
mintha tükörben.
A hajó vár egy percet,
majd a matróz eloldja a pontontól,
hogy lassan ismét ívbe kanyarodva
tovább berregjen az ár irányában,
lefelé.
A forduló nyomában látszó ívet
elsodorja, szétzilálja a víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.