2014. március 11., kedd

Kitaszítva

Patkányt ettem,
szemétben kotorásztam
megvetetten,
kinn, az esőben áztam.

Elkergettek,
hogyha padra feküdtem,
csíptek a tetvek.
Mámorban részegültem.

Hevertem sárban,
nem leltem sehol helyem.
Elhagyott társam,
máig sem feledhetem.

Ver az eső,
kék égről süt rám a Nap.
Míg van erő,
mégsincs, aki boldogabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.