Patkányt ettem,
szemétben kotorásztam
megvetetten,
kinn, az esőben áztam.
Elkergettek,
hogyha padra feküdtem,
csíptek a tetvek.
Mámorban részegültem.
Hevertem sárban,
nem leltem sehol helyem.
Elhagyott társam,
máig sem feledhetem.
Ver az eső,
kék égről süt rám a Nap.
Míg van erő,
mégsincs, aki boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.