Mázsás súly húzza vállam.
Hiába szállnék, a sárba tapos.
Éveken át kiabáltam:
Sötétedik! Már nem napos
világom! Senki nem hallja.
Vagy csak nincsen, akit érdekel.
Ez még nem az alja.
Ennyire könnyen azt nem érem el:
süllyedni bármeddig lehet.
Mélyebb a szakadék, mint a hegyek
amilyen magasak.
Van még alattam pár emelet,
amelyen majd belepnek a legyek
és átdöfnek izzó vasak.
Mázsás súly nyomja a vállam.
Szájam széléig ér néha a sár,
csak nézem halálra váltan
mivé lett életem. Milyen kár.
Minden ajtó újra zárult,
amely valaha megnyílt nekem.
Más nem marad kárpótlásul,
ócska rímekbe szedhetem életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.