Kurva hideg van már így estefelé idebent is.
Fázom, bár a fiam köpenyét hátamra terítem:
megmelegít, hogy a gépem előtt dideregve ne üljek,
mégis az ujjaim is merevednek már, ahogy írok.
Ágyban kellene lennem ilyenkor. Nem hagy a vérem.
Mint ahogyan sok más estén sem tudtam aludni,
nékem nem jön az álom máma se még a szememre.
Várom az egykori szót még egyre, de jól tudom, elmúlt,
s vissza se tér soha többé. Csend van, már csak a gép zúg
itt a szobámban, mások alusznak a paplanos ágyban.
Fázom. Haj, pedig úgy melegített régen a láz, hogy
hajnalig ültem a gépem előtt, várván csak a választ,
nem jön már soha. Miért van ez így, ne keresd az okát, mert
úgyse' találod! Add fel az összes álmodat immár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.