Az én szerelmem
mint a bambuszerdő-tűz,
az égre lobog.
Mint madár szárnya abban,
úgy perzselődsz meg benne.
A te szerelmed,
mint a hűvös tó vize
frissíti lelkem.
Ringó hullámaiba
belefulladni vágyom.
Az én szerelmem
mint kút vizének tükre,
sötét és komoly.
Mint a Nap fényét a víz,
tükrözi a tiédet.
A te szerelmed
mint kútból húzott friss víz,
szomjoltón üde.
Iszom és főzök vele.
Lelkem tisztára mossa.
A te szerelmed
mint pacsirtadal réten,
az égben szárnyal
forró mezőink fölött
izzó augusztusban.
Az én szerelmem
mint sötétedő felleg,
amely vihart hoz,
de záporrá csendesül,
és szivárványként végzi.
A te szerelmed
mint a kinyíló rózsa,
üde, harmatos.
Alkonyattájra sárban
csizma tapossa el.
Az én szerelmem
mint sivatagi kaktusz,
kemény és tüskés.
Ha kezeddel érinted,
vércseppjeid táplálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.