Irigylem a Holdat is, mert rád nevet,
a szelet, amely suttogja nevedet,
körül ölel, és a szíve sem sajog.
Irigylem a harisnyát a lábadon.
Szempilládon a hópelyhet kérlelem,
röpke percre cserélhetne énvelem:
olvadását ott boldogan vállalom.
Mint az alvadt vérdarabok, a szavak
kapcsolatot zárnak le, mint véreret.
Elraboltak tőlem minden életet,
ajkaimról már hiába hullanak.
Találnék szívhez szólókat, szépeket:
nem használnak, sokkal többet ártanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.