2014. március 6., csütörtök

Nem áltathatom magam

Mára nem áltathatom magam,
mert űrt látok csak magam előtt.
Nehezen szedem a levegőt,
a boldogság is nagyon messze van.

A jövő már nem reám kacsint.
Annyi üres, csöndes év után
ismét marcangol most a hiány.
A fogaim is letörtek mind.

Egész életem egy rettenet.
Pedig munkám van, s akad borom,
de állandóan csak megalkuszom.
Erős vagy, ha ezt elviseled.

A boldogság már nagyon messze van,
Ötvenhét évem már elfutott,
nem várhatok másik, jobb napot,
így most már nem áltatom magam.
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.