Fölfelé megy a pumpa a
fejemben.
Azt nem értem, józan hogyan
lehettem.
Ég felé tör a vérnyomás,
ha iszom,
nem is tör rám olyankor más:
víziszony.
Nem eszem, mert nem mozgok, csak
keveset.
Nem bírom a szilárdat, csak
leveset.
A léből is ami legjobb,
az a bor,
azt issza az igaz is, meg
a lator.
Akár lobog a szerelem,
akár nincs,
ha van egy jó pohár bor, az
drága kincs.
Borba fojtod, az élet,
ha keserű,
felvidít, ha úgyis kerülget
derű.
Érted emelem poharam,
jó barát,
aki megosztja most vélem
jó borát.
Veres a bor, akár a szívben
a vér,
nem, pedig mint a halál,
ami fehér.
Bort iszik a magyar ember,
nem vizet,
azután meg bódulattal
megfizet.
De ha kimérten fogyasztod
borodat,
akár meg is háromszorozod
korodat.
Dicsérte a jó bort már a
vén Mihály,
bort ivott Petőfi, és
Mátyás király.
Sokkal kisebb őnáluk
én sem vagyok:
én is iszom. Igyunk együtt
magyarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.