Mit ér a vers, pörölt a lány,
ha csókodat soha nem érzem?
Mit ér a költő, mindahány?
Dalban él, páncélja szemérem.
Holnap eltűnik a szépség,
a költő meg folyton csak dalol,
közben - nincsen semmi kétség -,
ölelését várják valahol.
A vers, amelyet rólad írok,
nem illan messze, mint a csók,
nem omlik porrá mint a sírok,
és bennük egykor szép kacsók.
Holnapra elfelejted csókom,
alakod mindig élni fog,
ha versben írom hozzád bókom,
amíg csak emberszív dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.