mint fogaim a számban,
ahogy' múlik az idő.
Elmúlt, félek,
az, amire vártam,
s többé vissza sose jő.
Mily kegyelemben
teremtett meg
engem eleve a lét!
Feltehetem,
nem feleltem meg,
hogy végig éljem a mesét.
Rothad a lét,
férges lett az alma,
ahogy' múlik az idő.
Sosem elég
az ember hatalma:
újra nem éppé tehető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.