ahogyan fodrozódik hullámosan.
Fölé szállva bíbor könnyet sírnék,
mikor az illat a szívembe suhan.
Mályvabíbor nyári alkonyatban,
amikor az égbolt csillagfényt szitál,
és a Földön esti hangulat van,
az ember mindig egy új csodára vár.
Csak virágzó mályvaföldről írnék,
tobzódjanak bíborok, bordók, lilák!
Nem kell többé már a sárga ínség:
viola éjben hiába várni rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.