Csak gyorsul az idő, de ez, tudjuk, közhely.
S nem az idő gyorsul, csak a változás.
Elszáguld mellettünk sok-sok állomás,
száz kerék dübörög, pörög ezer tengely.
Nincs idő kiszállni, hogy lassan ballagjak,
a sebesség mára életelemem.
Hiába lenne belőle elegem,
mind meghalnak, akik végleg lemaradnak.
Skizofrén világunk hangosan dübörög.
Csak csikorog benne ezer új csoda.
Kapkodom fejem egyre ide-oda,
koponyámban agyam, már úgy érzem, lötyög.
Csendes ölelésre olyannyira vágynék!
Nem hosszú ideig: életemen át
ölelve tartani karcsú derekát,
amíg ránk nem vetül egy félelmes árnyék.
De addig is élni, viharban, mint szálfa,
napfényben kóstolni ezer mágiát,
télben énekelni Ave Máriát
alkonyi napfényben tó jegére állva.
Szélben hajladozni, mint rugalmas nádszál,
magamhoz ölelni egész világot,
elfeledni a mindennapiságot.
Csakis én lehetek, nem más, akit vártál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.