ha két parázsló szemedbe nézek.
Én harcaim csak érted harcolom,
nincs egyéb okom: csak érted éljek.
Ha gyöngyfogad kivillan, és a szád
szélesen mosolyra nyílik néha,
feledve mind a létnek panaszát,
felhagyva vággyal, amely a léha
romlásba vinné sorsomat talán,
inkább szakasztanám agyam, s inam,
mintsem, hogy éljem életem lazán,
és jövődet a pokolra igyam.
Habár kitagad téged most hazám,
én mégis fölnevellek majd, fiam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.