mert már barna ősz száll le a tájra,
amely avarral fedi a földet;
a levelek szárazon zörögnek.
Mintha kettétépett szívünk fájna,
amikor egy leszakított rojtja
leng lassuló ütemben a szélre,
úgy derül fel fagyos fény az égre
reggelre, és reményünk kifosztja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.