A mélység bejárata bennünk nyílik.
Ott ásít a tudat küszöbén,
mint sötétlő barlang,
amelyet nem fed féltucatnyi sallang,
meg talán a te meg én,
amíg el nem jutunk a hídig.
A figyelem elterelődik róla,
de ha le nem zárod,
egy cseppnyi üresjárati idő,
nem kell más, ez elegendő,
hogy megkezdd utazásod:
lelkedet magához vonzza.
És nincs már gát, amely védene,
a sötét, ha felszínre tör,
és behúz magába a fekete gödör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.