A téren hallgatag
földmunkás ballag át.
Képzelet hallja csak
szívének dallamát.
Vállában az erő
- nem fáj már az izom -,
fejére az eső
hull és rózsaszirom:
föltámadt most a szél,
szórja a szirmokat.
Holnap munkát remél,
nem suttog szitkokat.
A téren hallgatag
ülnek az emberek.
Éljenek? Haljanak?
Egyikük sem remeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.