amint a parkban kopáran állnak!
Alakjuk mintha úgy lenne metszve,
késsel karcolva a végtelenbe.
A lomb lehullott, nem integet,
nem éli túl a kemény telet.
A törzs marad, ha szikár, erős,
tavaszra élettel viselős.
Ha meghasadt, már tovább reped,
a tél ver bele jégszegeket.
Jegyezd meg jól a téli fákat,
amint a parkban magányban állnak!
Jön a tavasz, virágban áll
a társ, de érte jön a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.