2014. május 19., hétfő

Emlék a tűzről

Bár mára kihunyt az őrület,
de ott állsz két hallgatás között.
Nem szíthatok már ellentüzet;
léted részben belém költözött.

A lobogást csodáltam benned,
amely a lángot gyújtotta fel,
hogy ne hagyhasson percnyi enyhet,
amíg rá a lélek nem felel.

Tűzre tűzzel válaszolt a lét,
s míg záporozott a szikra-ár,
egyre vártam az újabb mesét,
és sehol sem látszott már határ.
Új szimfóniát kezdett zenéd,
amelyet be nem fejez halál.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.