Bár mára kihunyt az őrület,
de ott állsz két hallgatás között.
Nem szíthatok már ellentüzet;
léted részben belém költözött.
A lobogást csodáltam benned,
amely a lángot gyújtotta fel,
hogy ne hagyhasson percnyi enyhet,
amíg rá a lélek nem felel.
Tűzre tűzzel válaszolt a lét,
s míg záporozott a szikra-ár,
egyre vártam az újabb mesét,
és sehol sem látszott már határ.
Új szimfóniát kezdett zenéd,
amelyet be nem fejez halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.