Millió éve
nyögöm kínját
a hasadásnak.
Nincsen reménye
többé immár
a változásnak.
Egy egészből
szétválasztva
félember lettem,
egyedül, félben
rosszabb, mint volna
egészben, ketten.
Millió éve
süt rám feketén
a Nap és Hold.
Mint szalma szélbe,
szállunk te, meg én,
ha a szél sikolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.