Öreg titán ül a széken,
mellette az ifjú padavan.
Vagy három méterről érzem,
s mondanám: önöknek szaga van,
aztán mégis odébb állok,
ahol már nyitva van egy ablak:
szólok? Még rám szól: "Majd megcsaplak!",
s szégyenemben szertemállok.
Öreg titán ül a széken,
kicsit büdös, de nem túl nagyon.
Mosdott talán, de már régen:
az ember ilyenkor eloson.
A nyakában aranylánc lóg,
kabátja sem túl vacak fajta,
csak az a kosz ne lenne rajta!
Így leszünk mi kívülállók.
Ha ebből tán azt képzelnéd,
hogy e két ürge "füstös fajta",
nyugodtan képzeld, csak rajta!
De tévútra viszi elméd.
Valóban nem fehér az arca,
de csak azért, mert nem mosdott.
Nem veszi soha a gondot,
hogy más majd mit szagolhat rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.