Smaragd a fű a fák alatt,
és benne sok pipitér.
Az élet, ha egyedül maradt,
az embernek, mondd, mit ér?
Zöldben állnak mind a parkban
a télben még kopasz fák.
Én nem ilyen életet akartam.
Már nem várok rád.
Zörög a kavics a talpam alatt,
ahogyan lépkedem.
Akármit tettem, üres maradt
tiszta életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.