Egyre gyötrődöm, ráz a hideg,
a szívem sokszor tiszta ideg.
A szoba mély, sötét verem,
fejemet falába verem.
Szürkék és hidegek a reggelek,
sajgó sebekkel felkelek.
Hiába ért véget az éjjel,
nem virrad rám már szenvedéllyel.
Ha minden hajnal a földre aláz,
hogy nem tér vissza a régi láz,
és a szívből kifut a vér,
az élet már semmit sem ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.