Prométheusz és a keselyű vagyok,
májamat tépem folyton.
Szívemben a tűz lángja lobog,
kínjaim belefojtom.
Belőlük táplálkozik fénylő tüzem:
ha nincs kín, nincs lángolás,
általam talán az öröklét üzen:
az élet csupán állomás.
A tűz és a keselyű is én vagyok,
elemésztem önmagam.
Fénylő lángom szárnytollaimon ragyog,
a májam már odavan.
Keselyűm is pusztul, ha meghalok,
s tüzem kihuny nyomtalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.