Minden reggelen fáj a derekam;
nekem nem a csípőm lesz sánta.
Pokoltól az égig úgy tele van,
szinte zsúfolt Jákob létrája:
százezer angyal fut rajta föl-le;
személyes üdv vagy magán-pokol.
Rád lel? Nem szabadulsz soha tőle.
Győzöl? Vesztesz? Csak téged okol.
Minden nappal új harcodat kezded,
feleded: tegnap már volt ilyen,
és életed már mérlegre tetted,
éjjel megméretsz, mindegyiken.
Mindegy, angyalod bevallod, rejted,
győzelmet arat, hogy elvigyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.