máma már nem hasad tovább.
Egyelőre nincs belőlem három,
így sem tudom, melyikünk ostobább.
Egyik énem előre néz folyton,
azt képzeli, övé a jövő.
A másikat meg a múltba fojtom.
Nincs benne remény, felnövő.
Mint a kabátszövet elrepedve,
az én is várja a szorgos kezet.
A hasadást megvarrni szeretve
kinek lehet vajon élvezet?
Tűt, cérnát a kerevetre vetve
kinek fején ragyog fel ékezet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.