Alig merem végiggondolni helyzetem,
mint a hajótörött, aki a nyílt vízen
hánykolódik egy szál deszkatutajon,
és csak azon mer töprengeni, hogy vajon
holnapra lesz-e még elég vize,
tudja, távolabb már nem látszik semmi se'.
Napról-napra élek, mint a lelketlen állat,
egyre kevésbé nyitom szólásra számat.
Aki volt, már mind megcsalt, úgy érzem,
néha eszemben van: a lantot letészem.
De csaltak vagy én csaltam? Melyik volt a csaló?
Elhagyhat-e minket hogyha olvad a hó,
vagy ha befagy a víz, s ott maradunk árván
a vízparton fázva, olvadásra várván?
Alig-alig merek írni szóképeket,
hiszen attól tartok, hogy ismét eltemet,
mint temetett egyszer, és megfagy a velő,
lesz napfényes rétből zord, hideg temető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.