mint fekete csontgolyó.
A lét csupán fölszántott, zöld posztó.
Egyenes utamról kemény karambolok térítenek más irányba,
néha le is pattan egy-egy szilánk.
Soha sem tudhatjuk, mi vár miránk,
erre nem derít fényt a lámpa.
A lepattant darab
láthatatlanul ott marad,
talán valaki másnak,
talán te leszel majd, magad,
akinek eltéríti utadat.
Következménye támad minden botlásnak,
és be nem látjuk előre utunk.
Azután már csak helyre nem hozható,
halványuló emlékek, hibák,
reszkető vágyak között pattogunk,
akár a fekete csontgolyó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.