de minden éjjel újra megaláz,
amikor sehogy sem csitul a láz,
és meddő körökben csak pörög agyam,
füleimben hangosan dobol a vér
- úgy üvölt a csend, mint veszett sakál,
elbújnék előle, de megtalál -;
sok-sok régi kínom újra visszatér.
Elmúlt, amikor változást reméltem.
Újra vadul tépkedem a hajam,
éji nyugalmam ismét messze van.
Sohasem hittem jövőben egészen.
Atomjaimra hullom vigasztalan,
de rőt reggelre összerakom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.